A vadromantika ölében

166 e-mail, 92 értesítés, 3 megbökés, 2 ismerősnek jelölés, 23 esemény meghívás. Újpesten ülök a laptopommal, és a gyógyszergyárat bámulom az ásós ruháimból rakott homokbánya tetején ülve, és nem értem. Olyan szerencsétlennek tűnhetek, mint az általam ásatásokon dúdolgatott buta dalban a csibe, aki nem érti, hogy a tojásból ide, hogy kerülhetett ő.

IMG_6845 (FILEminimizer).jpg

where the magic happens

Szlovákiában, Csábrág várában éltem az elmúlt két hétben. Nem csak laktam és dolgoztam, hanem éltem. Ott ahol nincs áram, nincs térerő, nincs folyóvíz, nincsenek emberek - csak a csoda. Mert én tényleg ott jártam, ahol a varázslat történik. Ahol amíg én álmodom, még a kávé is teremtődik, amit reggel a vár toronyára felülve szoktam magamévá tenni. 

IMG_6667 (FILEminimizer)_1.jpg

a szobámból kilépve a toronyra

Az első találkozásunk szerelem volt első látásra a vadromantika giccsbe hajló, de azt el nem érő módján. Éjszaka volt, amikor először felmásztam hozzá az erdőben a várhegyre. Elég volt csak a kapuját megérintenem, hogy viszonozza a vonzalmamat, mert a telihold fényében lassan magába fogadott. Nem heveskedett, hagyta, hogy apránként megismerjem és a szememmel végigsimogassam a köveit. Aznap éjjel egyáltalán nem féltem tőle.

IMG_6436 (FILEminimizer).jpg

a holdfény nem stilisztikai kamu volt, hanem tény, viszont csak csillagos képet találtam illusztrációnak

Ugyanakkor tele volt titkokkal és meglepetésekkel, amikor már azt hinnéd, kiismerted, újra megdöbbentett. Minden fényben megújult, és nem bízhattam meg benne, mert ha kellett, csípett és ütött. Nem saját megfogalmazásban, de azzal egyetértve azt kell mondanom, hogy Csábrág nehéz természetű, szeszélyes és szenvdélyes, ugyanakkor annyira odaadó és annyira szép, hogy az ember azért cserébe, amit kaphat, inkább elviseli a természetét.

IMG_5902 (FILEminimizer).jpg

Csábrág titkai

Az elkövetkező napokban ezt a héja-nászt fogom kifecsegni. Írok majd horrorról, koszról és kosztról, ünneplésről, szociopatákról, pusztulásról, nőkről, ajándékról, számolásról és természetesen szerelemről. A mi szerelmünk intenzív volt, de rövid, és végig tudatában voltunk, hogy vége lesz. Mégis, csak kétlépcsős szakításban bírtunk egymástól elválni. A szünet kimondása után én - szemben az előzetes tervekkel - nem indultam haza, hanem még a közelében maradtam, hogy Zólyomból visszautazhassak végleg elbúcsúzni. Egy régész, akit sokra tartok, egy szintén mesébe illő szituációban egyszer azt mondta, hogy fél forgolódni, nehogy véletlen beverje valamibe a könyökét és felébredjen az álomból.

IMG_6685 (FILEminimizer).jpg

a képekért külön köszönet annak, akit illet

Én viszont felébredtem, Újpesten a szobámban ülve törlöm a spamet, és csak a cuccaimból folyó homok a bizonyíték rá, hogy ez a két hét valóság volt, meg az, hogy ezt a mondatot már korábban, a Zólyomból Érsekújvárra tartó vonaton papírra vetettem egy a lévai Billában e célból vett rózsaszín füzetbe. 

füzet blogra.jpg

az emlékek és a folytatás garanciája

 

Címkék: kávé, vár, Csábrág