Napi gyors: az épségben ránk maradt visontai ruháról.

Egyrészről régészeti kommunikáció-történeti sikerpillanatot élünk, mivel a Blikk lehozott egy cikket egy régészeti feltárásról. Másrészről régészeti sikerpillanatot is ünnepelünk, mivel tényleg menő dolog történt: a visontai ásatáson, ahol magam is dolgozhattam egy hetet, szokatlanul ép - értsd: szövet nem nagyon éli túl az eltemetés és feltárás között eltelő időt - állapotú nemesi öltözéket tártak fel a kollégáim. Persze, hogy akkor, amikor én nem voltam jelen, mindazonáltal ez a tény nem von le a lelet jelentőségéből, nézzétek meg magatok, milyen király:

forrás

A visontai ásatás ruházat tekintetében egyébként amúgy is gazdag volt, szövetszálak és sok fémből készült ruházati elem előkerült már akkor is, amikor ott dolgoztam. Egyszer el is kapott az "aranyláz": hiába ültem már vagy tíz órája egy 30 x 20 centis földdarabon magam körül három hullával, mindezt olyan két méter mélységben, alig lehetett kihúzni a gödörből, amikor elkezdtek az egyik hullám bordái alól a ruhakapcsok előmászni. Nem mellesleg, minden alkalommal szívrohamot kaptam, ha valaki hozzám szólt felülről, mert úgy hozzászoktam, hogy körülöttem a halottak nem sokat beszélnek. Az ásatásvezető igen hamar rájött, hogy ha nem akarja, hogy sikoltozzak, ne macskamódra közelítse meg a szelvényemet, és inkább már messziről köszörülje a torkát. Viszont azt hiszem, a hullabontás témának majd szentelek egy külön posztot. Most legyen elég ez a remek kétszáz éves outfit, amiről egyébként egyéb részleteket is elárulnak a feltárást ott helyben irányító Nagy László és Nagy Szabolcs Balázs a korábban már linkelt cikkben.

ilyen lyukat csináltunk a templom közepére

Visontán egyébként templombelsőt ástunk a nyár második felében és szeptember elején. Ennek eredményeként előkerültek a korábbi templom falai a jelenlegi templomon belül.