Egy kis pajzánság a plafonon Prága legizgalmasabb kolostorában
Ejnye. Kommentben lehet értelmezni a jelenetet, amely a prágai Emmauszi kolostor kerengőjének boltozatán díszeleg. Elsőre a kusza vonalak nem álltak össze képpé, azonban amint megtették, elpirultam.
Itt egy másik is egy cicis szfinxről.
Ennyi kis pajzánság azonban belefér, hisz az Emmauszi kolostor Prága talán legizgalmasabb épülete. Azonban sajnos súlyos és borongós történet áll mögötte.
Csak a drámai hatás kedvéért.
1347-ben alapította IV. Károly a szláv liturgiájú kolostort horvát bencés szerzetesek számára, amit Na Slovanech nevű területen, vagyis a Szlávhegyen kezdtek el építeni a mai Újvárosban. 1372-re sikerült is felszentelni.
A kerengő
A fényes és szellős csarnoktemplom
A szellős és fényes csarnoktemplomához egy különleges gótikus kerengő csatlakozik. A kerengő gazdag freskói az 1360-as években készültek. A felső képek az Újszövetség jeleneteit ábrázolják, az alattuk lévők pedig az Ószövetség történeteit mutatják be. Elég részletesen. Nem vázlatozták el a kérdést.
Nem nagyon restellték belevágni azt az ablakot.
Sem ezt az ajtót.
A második világháború okozta a kolostot tragédiáját is. A náci megszállás alatt a szerzeteseit Dachauba deportálták, a kolostort pedig lebombázták. Nové Město bombázásáról korábban már itt is írtam.
A lebombázott kolostor. forrás.
A hatvanas években jutottak el a templom újraépítéséig, és egy vitatható, ám monumentális megoldáshoz folyamodtak František Maria Černý tervei alapján. Ő szerencsére elvetette a neogót vagy neobarokk tornyok felhúzását, amelyek a legtöbb esetben csak hamisan gúnyolódnak a nézővel, és inkább a modern építészettel kombinálta a templom helyreállítását. Ennek eredményeként törnek ma a magasba rettenthetetlenül az Emmauszi kolostor szarvai.
A látvány egyébként elég hatásos, szinte sokkoló. Egyik éjjel rossz helyen kavarogtam fel a metróból hazafelé menet, és az első, amit a lépcsőn felemelkedvén megpillantottam, az Emmauszi éjszakából kiugró, kivilágított, tiszteletet parancsoló homlokzata volt.
Itt egész békés, de amúgy tényleg ijesztő tud lenni face to face. forrás.
Azt sugallja, történhet bármi, legyőzhetetlen maradok. Úgy megijedtem tőle, hogy szinte hazáig futottam. (Van ugye ez az apró templom problémám, amelyről itt vallottam, a "Ne haragudjon, de hülye vagyok" című posztban.)
Nem mellesleg igen nagyszerű kombinációt alkot a szintén felújított légiós emlékművel, ami a történelem szakdolgozatom egyik tárgya.
Manapság egyébként csak két szerzetes él a falai között, és az épület nyitott a látogatók előtt. Szóval mindezek után a pajzán freskó csak rászórt piros paprika a zsíroskenyér tetején.
Hm?