Diszkrét ásatási szuvenyír Csábrágról
Napi gyors: Épphogy átmenetileg visszatértem Nomádiából a civilizációba, tehát sok mondandóm lesz majd, miután újratanultam beszélni, azonban minden további előtt futtában csak megvillantanék egy szórvány szuvenyírt.
#braveenough?
Nem-nem, ez nem az. Valójában egy hasonlóan szexi lábas edény nyele láható a képen, kis huncut. Természetesen van, aki számára az evés is érzéki élmény.
Valami ilyesmi cumót kell vizualizálni:
A lábasnak idővel lekoptak a lábai, és megkaptuk a serpenyőt meg a mai lábost. forrás.
Azért el lehet képzelni a képemet egy kedélyes péntek hajnali kötelező anyagismeret gyakorlaton ébredezve, amikor először volt szerencsém találkozni hasonló fazekas termékkel. Most is hozzá kell tenni, hogy
"fallikus leletből sosem elég"
felkiáltással kaptam ki a leselejtezett leletek vödréből a csábrági vár ásatásán. Persze, pusztán az ihlet forrásaként tekintek rá, mivel hozok hamarosan egy posztot a margitszigeti domonkos apácakolostor üvegdildóiról és a nürnbergi nővérek fafalloszairól. Addig is pár igen pajzán Csábrág élmény izzasztja a klaviatúrát a közel jövőben.