Egy kávét a templomban?
Napi gyors: a kvázi kedvenc kávézómról. (Csak kvázi, mert pl. ez is az)
A zadari Népek terén sok kávézó van, ahol a teraszok és napernyők erdejében szinte meg sem lehet őket egymástól különböztetni.
Viszont én tudom, mit keresek: a kávézó, mint egy mini westwerk vezet át Zadar egyik legrégebbi templomába, a Sv. Lovreba. Míg a többiek kinn napoznak a téren, addig én a lehető legközelebb ülök hozzá, szinte a kapujában. Tizenkét éve találkoztam vele először, de az évek alatt még nem lettem elég pofátlan, hogy a kávémmal bevonuljak a hajójába olvasgatni - ez esetben írogatni. De talán egyszer majd elég bunkóvá válok.
így jutsz közelebb
Nagy híve vagyok annak, hogy az örökséget ne vitrin mögé zárjuk, hanem hagyjuk, hadd folyjon át rajta az eleven élet - főleg egy olyan területen, ahol mindenkinek a konyhájában van egy szentély . Meg nem mellékes az sem, hogy amikor kávét iszom egy templomban, úgy érzem, hazaértem.
na, ez van benn
A Sv. Lovre belei egyébként a Régészeti Múzeumban vannak. Mindig is szórkoztatott, hogy egy ilyen városban, ahol a pék is középkori romban lakik, a legdisszonánsabb módon egy ennyire szoc épületben sikerült a legvédettebb kincseket elhelyezni.
még beljebb ez lenne
Amúgy nem csak a kedvenc kávézóm található ebben az óvárosban, hanem a legdögösebb romkocsma is. Az Arsenal klub nem éppen pénztárcabarát hely, de hát nem ott kell elfogyasztani minden reggelit. Arra mondjuk kiváló volt, hogy anno a huszadik születésnapomnak helyt adjon, vagy hogy Goran Karan koncerten csápoljak anyámmal.
Arsenal
mindenkinek lehetnek perverziói. nekem kicsit több van.