Napi gyors: nem reprezentatív, sőt meglehetősen kényelmi mintavételű kutatásom szerint az ásatások leggyakrabban forgatott könyve díjat Umberto Eco A Foucault-inga c. műve kapja.

forrás

Legalábbis szerintem megérdemli, mert rövid és jelentéktelen régészlétem alatt három ember kezében láttam, és ezen felül több ízben került szóba a semmiből beszélgetések során. Magam is egy éve, az első vacsárcsi ásatáson estem neki megboldogult Amfortas nevű e-book olvasómon, viszont még diszkrét 600 oldalas terjedelme és a limitált csomagmennyiség sem tartotta vissza  a barátnőmet attól, hogy idén kötött formában is megjelenjen a kezében. Az elég egyértelmű, hogy Eco=középkor (is, mert ő sok mindennel egyenlő), de hogy miért épp A Foucault-inga - na, azt nem tudom. Persze, stílszerűbb lenne A rózsa neve, de gondolom, az első ásatásig eljutva azt már úgyis olvasta mindenki, akinek egyáltalán igénye van rá. Az sem indok, hogy A Foucault-inga  templom-múzeumban kezdődik és végződik, vagy hogy végső soron az egész emberi történelem kulcsáról - vagy éppen annak hiányáról - szól, és ezért buknának rá ennyire a régészek. Bár lehet, hogy rossz irányból nézem, és a régészetnek ehhez semmi köze, mert bármilyen más társaságot veszek, erősen felülreprezentált lesz az Eco-kötetek aránya - de igazából nem vagyok erről meggyőződve.

a párizsi Museé des Arts et Metiérs 
forrás

Mindenesetre én imádom. Annyira, hogy annak idején a blog mottójául is A Foucault-ingát választottam. Ott fenn jobb oldalt, igen.