Nyári gyerek vagyok, de eddig mindig utáltam az lenni. Hónapokkal korábban kellett zsúrt tartanom, mert a gyerekek nyáron sosem értek rá engem ünnepelni. Fel kellett nőnöm ahhoz, hogy a születésnapomon végre én ne érjek rá az ásatásoktól, és el kellett kezdenem félni az öregedéstől, hogy ne is érdekeljen igazán. 

A hagyomány szerint Robespierre a forradalmi naptár utolsó öt napját Párizs népének adta ünneplésre. És most idén valahogy így éreztem magam én is a csábrági ásatáson. Születésnapi kávéval indult a két héten át tartó fiesta a várban, és az sem zavart, hogy ezt az élményt meg kellett osztanom egy másik oroszlánnal is. Ugyanis egymást követő napon jőve világra, rajtam kívül még egy lányt köszöntöttünk, ami kiváló lehetőséget adott a rendszeres koccintásra. Egy - egy korty pálinkára ugyanilyen remek indok volt a stressz is egyébként, mi több, bármi rossz vagy idegesítő történt a bögölycsípéstől a zuhanó kövekig, "Boldog születésnapot!" felkiáltással cinikusan és rezignáltan lehetett azt fogadni.

Születéshetünk negyedik napján azonban nagyon titkolóztak körülöttünk a régészek, hülye indokokat találtak ki, miért ne menjünk lefeküdni, vagy miért kerülő úton másszunk fel a várba, mi pedig bosszankodva duzzogtunk és értetlenkedtünk. Természetesen vak idióták voltunk, és még azt sem vettük észre, ahogy a piskótalapokat dugdosták előlünk. Külön posztot szánok a régész-gasztrónómiának, de azért meg kell jegyezni itt is, hogy csodát lehet művelni nutellából, tejfölből és gumicukorból. Habár hozzá kell tenni, hogy ijesztően groteszk vízió gumimacikat látni fuldoklani a túróban, mégis összességében ezt a meglepetésbulit a statisztika szerint már csak hatvan lehetősége van valakinek überelni, szóval lehet kezdeni próbálkozni. Köszi!

Ez a békés, tortatároló padocska egyébiránt ilyen szolid helyen van:


Nem lehet azt sem mondani, hogy én ne készültem volna. A másik ünnepelt régészlány a könyvveretek (az a díszes fém cucc, ami a régi könyvek széleit keretezi) szakértője, és támadt az a pazar ötletem, hogy faragok neki egyet csokoládéból. Mint kiderüt, nem az alkotás folyamata a legkomplikáltabb ebben a gondolatban, hanem a művet a hőségriadó közepén elszállítani, majd a megfelelő ideig úgy tárolni, hogy adekvát állagú maradjon a téma. Végül is jégakuval, alufóliával, zárható fémládákkal és történeti korú pincével a kérdés egyszerűen megoldhatóvá vált. Meg kell azért említeni, hogy a lánynak őszintén nem volt gyanús, amikor kértem tőle egy fotót a kedvenc könyvveretéről azzal az indokkal, hogy a minket Csábrágra szállító sofőrt nagyon izgatja az ő kutatási területe, és kíváncsi rá 2d-ben is. Simán.

a visegrádi eredeti könyvveret és az én reprodukcióm

Itthon pedig várt rám is egy csomag, ami a legtávolabbi rajongómtól, egészen Kos szigetéről érkezett. Olvas valaki engem olyan figyelmesen, hogy felismerje, mi van a dobozban?

a messziről érkezett ajándékom

"What's in the box?" forrás