Lara Croft, Sidney Fox és a talán még Az utolsó kereszteslovag Dr. Schneidere ugorhat be a régész és a nő szavak összekapcsolásából első asszociációként. Tiszta hajjal, szexi ruhában, sima bőrrel, sminkben. Csábos mosollyal lerúgva az ellenséges fosztogatót.
Akkor fussunk neki újra. Hiába a beauty-blogpost riadó, javaslom, hogy a férfiak se meneküljenek el, fontos, hogy lássuk egymás nyűgét.

a kép forrása

Gépelés közben is ellentmondásosnak érzem a témát, kényelmetlen is picit, nem is tudom még, hogyan tömörítsem. Nem nagyon beszélünk erről, hisz a régésznő tulajdonképpen férfi, vagyis férfiként viselkedik. Ás, lapátol, emel, cipel, ég a napon, a'la nature, angol WC nélkül. Ha jobban belegondolok, vagy az emancipáció csúcsa vagy épp ellenkezőleg, valami modernitás és ipari forradalom előtti, kemény földműves világ tükröződik benne halványan. Nem vízhólyagosodik jobban a női tenyér a férfi tenyérnél, erősödni mindig lehet, a többi agyban dől el. Vagy mégsem?

Álldogáltam én már groteszk módon tanácstalanul egy derékig érő búzamezőben tamponnal a kezemben, meg amúgy az se túl vicces, ha szükség idején alulról izgat a cickafark. Bocs a nyers képekért, de kamu az egész, ha nem beszélünk róla - hiszen ezzel is jár nőnek lenni terepen. Jó, ígérem, erről nem lesz több, épp elég egyéb oldala is van a régésznő-létnek.

Nem tudom, talán a másik szak, a sok évnyi versenytánc vagy valami teljesen független hatás eredményezte, de én amúgy is csajos nő vagyok, jobban, mint a többi régészlány körülöttem. Érzek némi disszonanciát abban, ahogy tetőtől talpig földesen, leégett bőrrel, kócosan, szakadt játszóruhában hajnalban, tizenhárom óra buszút után hazaérkezvén egy csíki metropoliszból, egy gigantikus hátizsákkal a hátamon, egy másikkal a hasamon beesem a postaládámhoz, és kiderül, hogy cosmopolitan-előfizetést nyertem. De szándékosan is feszegetem ezt az ellentmondást, ám azon kívül, hogy élvezem a különcködést, valószínűleg lelki okai is vannak annak, hogy ráerősítek a külsőmre. Ideális esetben az önbizalom persze belülről ered, de ne kábítsuk egymást. Az elismerő pillantás jót tesz, a csúnyaság érzete frusztráló még talicskával a kezedben is, ez ilyen egyszerű, akkor is, ha nem mindenki olyan hiú, mint én vagyok. És nálam hiúbbnak lenni, be kell vallanom, elég nehéz - olyan vagyok, mint Sámson, az erőmet a hajamban hordom. És ezzel el is értünk a konkrétumokig. Vagyis hogyan legyek magam számára jó nő a terepen? Már ha elfogadjuk, hogy szükséges, mert ez sem egyértelmű.

Beszélgettem egy nagyon csinos meg amúgy nőcis régészlánnyal, aki mesélte, hogy addig porcelán körme volt, amíg régész nem lett, azóta nincs. Mert nem érezte régészesnek. Akkor sem, ha ideje nagy részét valószínűleg nem egy szelvényben, hanem a könyvtárban tölti. Amikor a szőrős lábamra panaszkodtam, legyintettek, hogy itt a pusztában ki nézi. Az ő szemszögükből igazuk van, csak én máshogy érzem jól magam. Mit tehetek érte? Evidens ugye, hogy ha földben turkálsz földes lesz a kezed, de annyira, hogy napokig nem tudod lepucolni. Ezt mondjuk a testüket nálam jóval természetesebben viselő lányok is gyakran emlegetik. Én meg csak mosolygok a "bajszom" alá. Mert - lebuktam - én ásatásra is zselés körmökkel megyek. Tudom, elég sátáni, de igaz. Pont a régészet miatt kezdtem amúgy műkörmözni: egyszer nem figyeltem a könyvtár nyitva tartására, és kidobtak munka közben. Ezen én - abszolút jogtalanul- úgy felfújtam magam, hogy kijelentettem: "lesz bölcsész a halál", és vettem egy UV lámpát. Azóta rájöttem, hogy nem olyan eretnekség ez: a körmöm röviden is iszonyat erős, bármit lekaparok, kikaparok, sokkal több behatást kibír, erős színnél a föld sem látszik rajta, és az asztalra is fel merem tenni nyolc óra földvakargatás után is. Szóval 1:0 ide.

A szaruvonalon tovább haladva: első ásatásom előtt még nem raktam össze a tűző nap+meszes föld+ napi nyolc óra+ derékig érő haj képletet. Tizenöt centi kényszeredett eltávolítása után viszont eldöntöttem, hogy jobban vigyázok a hajamra terepen is. A föld miatt nem zsírosodik, viszont szárad. Ezért a végeit a nap elején és végén mindig kenegetem. Ennyi duma után furcsa, ha azt mondom, hogy általában azt kenem magamra, amit meg is ennék, de tényleg nem nagyon használok vegyi kozmetikumokat, kifejezetten címkeolvasós vagyok. Így egy nagy tégely szűz kókuszolajat viszek, viszont azt veszettül kenem mindenre és mindenkire. Arra is, aki menekül. Jó, persze, az elmúlt két hétben is röhögtek a kókuszolajomon, de azért jött oda hozzám sutyiban leégett bőrű férfi, hogy nem adnék-e egy keveset véletlenül.

Apropó napégés. Na ez tényleg kemény. Minden nap úgy indul, mint jobb esetben a strandon: felcipeled a szerszámokat, és már kened is az előtted álló hátát. Habár hihetetlen könnyen indiánlány leszek, azért nagyon félek a naptól, hiszen a kencén és esetleg kendőn - amit nem szeretek viselni, mert melegít- kívül védtelen vagy, és nem tudsz árnyékba húzódni. Mint említettem, nem bírom a vegyi cuccokat, így egy bio fényvédőt használok, ami képez ugyan egy szürke réteget a bőrömön, de biztonságban érzem magam tőle, alapozónak meg kifejezetten jó. Oké, ettől harapnivalóan csokibarnára sülnek a sortból és topból kilógó részeim, viszont olyan leszek, mint egy kapuciner szelet. Félve, mert a végén megköveznek, de azért megsúgom, itthon egyenlíteni szoktam egy nagyon kicsi mesterséges fénnyel, de psszt. Fogmosásra is elég kevés lehetőség van, de ami van, azt meg kell ragadni, ezért fogmosó cuccokat mindig tartok magamnál, meg teafaolajat. Az nálam az aduász, mindent fertőtlenítek vele, amit érek: pattanástól fogakon át - legrosszabb esetben - fertőzésig. Közvetlenül mellette tartom a nedves törlőkendőket, hisz finoman szólva a fürdőszoba ténye nem mindig aktuális. Emiatt ajánlott a gyantához is hozzászokni. Szóval valahogy így éldegélek csajos nőként ásatásokon egy-két rend szebb váltásruhával utakra, estékre. Régészlányokkal beszélgettük, hogy  milyen hatalmas, rituális fürdőzéseket rendezünk ásatás előtt és után. És tényleg: tegnap értem haza, és a napom felében csak mosakodtam és mostam. 

Tudom, sok mindent szóba lehetne hozni, ami régésznőket érintő probléma erőnléttől a gyerekvállalásig, de a felszínesebb részén agyaltam mostanában, főleg, hogy egy patakbanfürdős két hét áll előttem: kókuszolaj, teafaolaj, törlőkendő berakva a brades és a spakni mellé.