A pokolból visszatérve te milyen templomot építtetnél? 1.

Tari Lőrinc pokoljárása és tari Szent Mihály- templom

Mert Tari Lőrinc ilyet: 

tarfelülről.jpg

a kép forrása

Elmondom, mi ebben a templomban a furcsa, csak előbb ki az ördög az a Tari Lőrinc, és mit keresett a pokolban?

tar3.jpgLőrinc Zsigmond király alatt jelentős karriert befutott nemes volt, ennek a karriernek megfelelő mennyiségű vagyonnal, ami Nógrád megyei birtokokban - mint például Tar - testesült meg leginkább. 

Személyében egy középkori szemmel mérve kivételes műveltségű emberről van szó, ismerjük például saját kezű leveleit, de igazán zarándok útjainál mi sem bizonyítja jobban ezt a kivételességet. 1408-ban indult útnak, ám pontosan nem lehet elválasztani a valós úti céljait a később hozzátoldottaktól. Egészen biztosan járt viszont Santiago de Compostela-ban - ahova ma is trendi elkirándulni Coelho-könyvekkel a hónunk alatt - , és a tari Szent Mihály-templom déli kapuja fölött látható ciprusi Kardrend jelvénye485878_386238644727524_1636088077_n.jpg arról tanúskodik, hogy Cipruson is megfordult. Mégis a legizgalmasabb útja Dublinból a Vörös-tón lévő Angyalok szigetére, Szent Patrik kénköves barlangjába vezetett. Ez a középkorban meglehetősen menő vakációnak számított, 1353-ban Krizsafán fia György vitéz is járt már itt. A zarándok utak népszerűségének okaként meg kell látnunk, hogy éppen az egyházszakadás közepén vagyunk (több pápánk van) megrendült a hit az intézményesített vallásban, így hangsúlyt kezd kapni az egyéni, belső vallásosság. Lőrincet saját elmondása szerint is vallási kétségek és bűnei feletti vezeklés vezették zarándokútjára:

„Minthogy pedig én szerfölött nagy kétségben voltam a lélek mineműsége felől, hogy voltaképpen mi is légyen az — mert a filozófusok állítása szerint láthatatlan, testtelen és szenvedést nem ismerő dolog —, ezért behatoltam a Purgatórium-helyre, ahol is Isten kegyelméből a nevezett kétségemre megkaptam az igazi választ.”

Ez bizonyítja, hogy jelentős olvasottsággal bírhatott, ahogy az a barlangban látott látomásaiból is kiderül, amelyekről a dublini királyi jegyzőnek, Jacobus Yonge-nak számolt be. A lejegyzés másolatára Kropf Lajos talált rá a 19. században. Ő közölte annak kivonatát, amelyből kiderül, hogy Tari Lőrinc 1411-ben nyakában ezüst ereklyével, a kereszt négy forgácsával, és Krisztus ruhájának három darabjával - ebből sejthető, hogy Jeruzsálemben is járt - a helyi perjel figyelmeztetése ellenére behatolt Szent Patrik barlangjába, amiről azt tartották, hogy a Purgatórium bejárata, és ahonnan a zarándokok általában nem kerültek ki élve. patrik.jpg

A Purgatórium. a kép forrása

A Purgatórium jelensége is illeszkedik a belső vallásosság korábban említett bizonytalanságaiba, hisz fogalma alig párszáz éves, és létrejötte szorosan a vezekléshez, a bocsánatos bűnökhöz köthető. A barlanglabirintus hallucinációira ellenben van természeti magyarázat: kéngőz terjeng benne, ami kénmérgezést okoz - emiatt a 18. században már megtiltják a zarándoklatot, és bezárják a barlanglejáratot. Tari Lőrinc szerencséje a szakértők szerint az volt, hogy a többieknél nehezebben bírta a ként, ezért a kapu közelében kezdett el vizionálni, így úszhatta meg élve a félelmetes kalandot.

Ezt a feltételezést a visszaemlékezése igazolja, hiszen az írás szerint a második kapu közelében érte az első látomás. Négy víziót látott: először két gonosz lélek tépte le a ruháját, és ijesztgette őt válogatott módon, másodjára öreg zarándok képébe bújt ördög próbálta az elméjére hatva megrendíteni őt hitében, persze sikertelenül. Harmad ízben egy Lőrinc érdeklődését korábban felkeltő gyönyörű nő álcájában próbálta elcsábítani - hasztalan. A negyedik vízióba - akár csak Krizsafán György esetében, a humanista hagyomány szerint - a Tariak patrónusa, Szent Mihály arkangyal szegődött melléje kísérőül, és megmutatta Lőrincnek a Purgatórium tüzének számára látható vetületét, ahol egy kivételével összes jótevője szenvedett. Hogy az az egy a Pokolban vagy a Paradicsomban van-e, Lőrincnek kellő alázat hiányában nem volt joga megtudni.  Ez a probléma Lőrinc személyiségének kulcsa: Lőrinc még a purgatóriumi zarándoklat ellenére is túl emberi volt, mert nem akarta elhagyni a múló világot. A történet Tinódi Lantos Sebestyént is megihlette, megalkotta belőle a saját politikai korára passzoló verzióját, de a sztori még tovább öröklődött: Arany János Toldi estéjében is visszatér.

Tar2.jpg" Én vagyok Mihály, az édenkert őre, akit te mindig buzgón tiszteltél, s aki által ide is jöttél"

Persze nem elég Lőrinc zsenialitását látnunk mindebben. Számtalan olvasmányélmény ihlethette ezeket a hallucinációkat: Dante, János evangéliuma, Arisztotelész, Krizsafán György leírása, és sorolhatnánk, ahogy az utókor is hozzáírta a magáét.

Mindenesetre elmondható, hogy Lőrinc a kezdődő humanizmus embere is, és története személyesebb a korábban említetteknél, főként saját szeretteinek a sorsa és kérdéseinek megválaszolása érdekelte. Története ékes bizonyítéka annak a folyamatnak, ahogy a vallásosság a laikus, világi ember kezébe csúszik át, betekintést nyerhetünk általa a középkori ember lelki dilemmáiba. Bár fontos kiemelni, hogy ez a tapasztalat is szűk réteget érinthetett meg: a világi elitet, akinek megvan a támogatása és anyagi forrása egy ilyen fizikai és szellemi utazás kivitelezésére. Lőrinc is Zsigmond –ma is olvasható - ajánlólevelével a kezében indul útjának. Ez eredményezi, hogy útjáról hazatérve Tarra, építkezés révén nekifoghat vallási és világi önmegvalósításához, de erről inkább a következő posztban mesélek.

IMG135.jpg