"Drágám, csak erre a pillanatra vártam, hogy beszélhessek veled és az enyém legyél. Annyi ideje kívánlak, de te nem adod a beleegyezésed. Megengednéd végre magunknak, hogy élvezzük egymást és szexeljünk?"

- hangzott el az aggasztó mondat a Szent Jakab templomban egy tekintélyes egyházi ember, Andreas de Bisconis szájából a XV. századi Máltán. A kérdés címzettje, a csendesen térdepelve imádkozó Jacoba ezt enyhén szólva nem vette jó néven, mondhatni lesokkolt és kiabálni kezdett.

"Te gazember! Micsoda feltételezés és tiszteletlenség ez! Letámadni engem egy templomban, miközben a Mi Atyánkhoz imádkozom?"

Az ominózus Szent Jakab templom a mai Victoriában. A történet idején még nem volt ennyire barokk. forrás.

Nem ez volt az első eset, hogy Andreas, a fiatal pap imái közben zaklatta Jacobát, Petrus Saliba lányát, Novellus Bacubac feleségét. Pár nappal korábban hasonló körülmények között intézte a következő szavakat a nőhöz:

"Olyan régóta szerettelek, és még mindig szeretlek, hát miért nem adod a beleegyezésed?"

Jacoba nem adta, de legalább igen idegessé vált a helyzettől. A korabeli törvények szerint azonban ő nem tehetett semmit, viszont férje és apja beperelték Andreast. Az előre megfontoltság bizonyítása érdekében a hozzátartozók azzal is megvádolták a papot, hogy ő firkálta bele egy másik templom falába a következő graffittit:

"Aki szerelembe akar esni, válassza Petru Saliba idősebb lányát"

Vagy valami ilyesmit. Andreas elég átlátszó védekezést választott. Nehezen tudta tagadni, hogy zaklatta Jacobát, ellenben azt állította, a köntöst viselő nőt összekeverte egy másik nővel, aki történetesen egy népszerű prostituált volt. Hát, mondjuk azt, ezzel nem segített a saját helyzetén. Több tanú állt ki amellett, hogy Andreas Jacoba megszállottja volt, részegen randalírozott az utcán miatta, és sok levélben is leírta az érzéseit. Egyesek még azt is tudni vélték, hogy a templom falát csúfító véset Andreas betűire hasonlít.

A pap ezzel szemben csak olyan tanúkat tudott felmutatni, akik a megbízhatóságát és tekintélyességét hangsúlyozták. Az apa és a férj eléggé kibukott, és kínvallatást kért Andreasra. Úgy gondolták, hogy ha még igaz is az összetévesztésről szóló mese, a pap a tettet akkor is elkövette. Ráadásul elég sok bizonyíték volt rá, hogy Jacobát, és nem a prostituáltat üldözte erőszakosságával.

Végeredményben Andreas egy évet kapott egy börtönben láncokkal a bokáján, utána elhagyta a várost, a család pedig Andreas vagyonából kártérítést kapott. A történetbe hét évvel később tudunk bekapcsolódni, amikor Jacoba újra az érsekhez fordult egy levélben, mivel megijedt Andreas visszatértén. A levélből az is kiderül, hogy Andreas csak gazdagsága és tekintélye miatt nem kaphatott rosszabb büntetést, mivel a szegényebb Jacobáék szava csak ennyit ért az övével szemben.

Ezt a történetet nyilván nem én kutattam ki, hanem a Medievalist hozta le a tanulmányt, amit Godfrey Wettinger írt le Aspects of Daily Life in Late Medieval Malta and Gozo c. kötetében.

Szóval jól jegyezzétek meg: a nem az nem, és a nem egyértelmű igen is nem. És vaskosan megérdemli mindenki a láncokat a bokáján, ha ezt az egyszerű szabályt nem tartja be.