Bizonyíthatóan a régészek is emberek. Az ünnepekkor náluk is összeül a család, fahéj- és narancsillat lengi be a konyhát, miközben mézeskalácsot sütnek. Egy apró különbséggel.

"-Csináljunk mézeskalács házikót!
- Ne már, minimum mézeskalács-lakótornyot."

És mézeskalács-lakótornyot sütnek. Szigorúan szerkesztett alaprajz után.


Lakótornyokról részletesen még bőven lesz szó egy Bolognáról szóló posztban, ám amíg kardamom szagot árasztva megsülnek a mézeskalácskváderek, előlegként mesélek egy kicsit róluk.

Egy zürichi lakótorony rekonstrukciója.

A titka az egész toronytörténetnek az, hogy lakható tornyai a középkorban nem csak a váraknak voltak, hanem a városi látképnek is szerves részét képezték. Ezek az épületek áltlában egy zárt, raktárnak használt földszinttel bírtak, amit külről lehetett megközelíteni. Az emelti szintek pedig a lakhatást és a reprezentációt szolgálták. Az első emeletet leginkább egy külső lépcsőről lehetet elérni, azonban afölött már bátran másztak belső lépcsőkön feljebb és feljebb.

egy nürnbergi változat

Legkorábban, a 10. században, Svájcban és Németország területein tűnnek fel, de elterjedéseük a 11-12. század fordulójára tehető. Ekkor még főként csak a nemesség és a papság engedheti meg magának a toronyépítést, de a 13. században a gazdag városi vezető polgárok is bevetik magukat a toronybizniszbe. Ezek a korai felhőkarcolók szerte Európában elterjedtek voltak, de igen változatos formában. A megalomán indíttatású, karcsú, ámde lakhatatlan itáliai lakótornyoktól a duci nürnbergi tornyokig lehet válogatni a különböző alakú középkori égimeszelők közt, de alapvető funkciójukban nincs eltérés: a cél kifejezni, milyen elvetemülten menő család vagyunk.

A regensburgi Goldener Turm. forrás.

Ez az egész toronyháború Bolognában például szinte egy fallikus kompenzációs versenyben végződött. Erről az őrületről majd egy következő posztban mesélek bővebben, aminek feltehetően a Kinek van nagyobb? címet fogom adni.

A bolognai kéttorony. Nem volt nagy öröm felmászni. Coming soon.

Mint minden egyéb, Kelet-Európába a lakótoronyépítészetnek is egy béta verziója érkezett csak el. Azonban nyomokban, mint a mogyoró, megtalálhatóak Budán, Pozsonyban, Krakkóban vagy akár Pásztón is. A legtöbb magyar városi lakótornyot viszont Sopronból ismerjük, ahol a 13. század második felétől kezdve szinte minden telekre épült egy. Most összesen hatot tudunk beazonosítani közülük, ám mára persze beépültek a környező házakba. A Budán sétálgatók is megvizslathatják alaposabban az Úri utca 37-es házat, ami az egyetlen eddig ismert budai lakótornyunk maradékát foglalja magába.

Úri utca Budán. Megtalálod a pandát, izé lakótornyot a kép jobb felső sarkán?

Bővebben az egészről, és kifejezetten a soproni tornyokról a Várak, Kastélyok, Templomok 2015-ös évkönyvében lehet olvasni. Azonban mostanra, mire sikerült bemutatni a városi lakótornyok rövid történetét, fel is épült a mézeskalács-tornyunk. 

 Mindenütt hasonlóan néznek ki az ünnepek, nem? Mindenesetre, jövőre találkozuk!