A napokban fellobbant egy parázs vita arról a jelentős társadalmi kérdésről, hogy elég keresztényi-e a Starbucks új karácsonyi papírpohara. Nem tisztem állást foglalni egy ilyen véresen komoly dilemmában. Ellenben be tudom bizonyítani, hogy ha a Starbucks nem is aggat magára idén még több vallásos jelvényt karácsony alkalmából, egyes templomok mégis büszkén viselik tovább a Starbucks logóját. Magyarázom.

Bologna, San Stefano, via Santa felőli kapu

Történetünk számomra Bolognában kezdődik, hisz ott sétálgatva találtam ezt a faragványt az elbűvölő, hét darab -nagyon- kora középkori templomot magába olvasztó San Stefano templomkomplexum egyik kapuján. 

A San Stefano épülethalmaza.

Ezt az oszlopfőt pedig a belépés után pillantottam meg. Úgy látszik, a kávéfüggésem és a konzumerizmus rám gyakorolt hatása erősebb volt minden történeti képzésemnél, hiszen előbb fogtam fel, hogy Starbucks logót látok, mint hogy tulajdonképpen egy sellőt. Miután ezt a logikai ugrást is sikerült abszolválnom, elkezdtem utánajárni a szirén középkori jelenlétének. 

Az előtérben az említett sellős oszlop, a háttérben a különleges, terhes Máriát bámulom áhítattal.

Kiderült, hogy gyakori. Nem csak az olaszországi templomokon, hanem szerte Európában: Angliában, Németországban, Franciaországban. A világi épületeken is megjelenik, például a pulai városházán.

a pulai kétágú farkú szirén koronával

A szirén nevű tengeri női szörny alakja az ókorból ered. Gondolom, felesleges bemutatnom Odüsszeusz balszerencsés találkozását az éneklő, gonosz fehérnéppel. A pikkelyes nő pedig Asszíriában kezdett először lábatlankodni. Az ókori kép a középkorra azonban eléggé összezavarodott, ennek eredményeképp nem csak egyféle elképzelés létezett a szirénről ebben az időben. Érvényben volt például a hagyományos szárnyas, illetve kígyós szörnyeg imázsa is, ahogyan a halfarkú sellő képe is. Ezutóbbi lett aztán az igazán elterjedt verzió, amin keresztül magyarázatra nem szoruló asszociációval eljutunk Dániáig vagy akár a Disney-ig.

Meg kell hagyni, nemcsak démoni lényként tartották számon a középkorban, hanem tündérként is. Hisz Melusina alakja - akiről a tavaly elhunyt középkorász legenda, Jacques Le Goff értekezett bővebben - is tekinthető egyfajta sellőnek. Melusina a 12/13. század fordulóján jelent meg a latin irodalomban. Többféle történtet kering róla, és mindegyik tanúsága szerint, a férfi megismer egy titokzatos, gyönyörű nőt, akit elvesz feleségül. Boldogságban, jólétben élnek, azonban az asszony mindig tartózkodik tőle, hogy víz érje nyilvánosan. Amikor fürdés közben meglesik, kiderül, hogy a szép feleség valójában félig sárkánnyá vagy éppen kígyóvá alakul a víz hatására. Mivel ez eléggé nem bocsánatos bűn, így elűzik. A tündér elüldözése után éjszakánként jár vissza meglátogatni a gyermekeit. Akik között véletlenül éppen az Anjou vagy a Plantegenet dinasztia ősapái találhatóak.  Maga Oroszlánszívű Richárd is Melusinával magyarázta a családi viszályt:

"Mi mást tehetnénk? Nem tudják, hogy démoni asszonytól származunk?"

- eképp agonizált a király.

Melusina egy kettősség jelképe: azé az ambivalenciáé, hogy a gazdagságunk és boldogságunk mögött ott lopakodnak a bűnök is.

Így repked Melusina  sárkányként a Lusignan lerombolt kastélya fölött Berry herceg legendás hóráskönyvében. Azonban több korabeli ábrázoláson kígyó vagy pikkelyes altesttel bír. forrás.

Ha éppen nem a koronás-pikkelyes Melusinát látjuk, akkor a sellő középkori templomi faragványként értelmezhető egyfajta villogó "tilos" táblaként is. Lévén a szirén a csábítás, hangoskodás és duhajkodás jelképe, amiktől célszerű tartozkódni, ha templomba megyünk. Szimbolizálhatja azokat a kísértéseket, amik az ember és a hite közé állhatnak.

 Santiago de Compostela. forrás.

A páviai San Michele Maggiore szirénje a bolognaihoz hasonlóan sassal és angyallal közrefogva. Erről a társulásról talán legközelebb. Ahogy a férfi szirénekről is. forrás. 

A kétágú koronás szirén nagy karriert futott be. Teljesen random példaként Krétán a népi textilművszet egyik alapmotívuma. Némileg tehát sántít a Starbucks érvelése, miszerint a logótervet egy 16. századi metszetről vették, hiszen az a metszet is adaptálta a mintát az évszázadok alatt, ahogyan tovább is örökítette azt. Példának okáért, hogy a free wifivel kombinált, híg, gyors és drága kávé szimbóluma legyen.

forrás.

Hozzá kell tenni, az első tervekkel összehasonlítva sokkal visszafogottabb lett a terpesztő sellő a kávécég emblémáján. Úgy értem, például kisebb felületen fedetlen mellekkel pózol a társadalmi prüdériára hivatkozva. 

Az originál logó és közvetlen előképe. forrás.

Aki még jobban elmerülne a középkori sellők tudományában, november 17-én ezen a linken streamelhet róla egy tudományos konferenciát, ahol nyilván kiderül, hogy minden, amit eddig mondtam bővíthető és biztosan örvend cáfolatnak is. Kivéve az, amit Le Gofftól idéztem, mert ő tévedhetetlen zseni volt. Rá alapozva hamarosan jön egy poszt az unikornis középkori kultuszáról is. Coming soon.  

Szóval mindezek után csak azt csodálom, hogy a karácsonyi pohár a legnagyobb probléma a Starbucks PR-ral.