Hibrid

Amikor Natalie Zemon Davis leejti a mappáját, és Peter Burke ugrik, hogy felvegye neki. Én pedig, semmi közepi kis kutatótanonc leesett állal és elkerekedett szemekkel bámulom őket az első sorból, mintha először látnék zsiráfot. Ahogy Burke elhalad mellettem, kényszert érzek, hogy megérintsem és tamáskodjak kicsit,  mert nehéz elhinni, hogy a gyakori helyi nihil után a tudomány valóban karnyújtásnyira van. Mi több, szabadon cseverészhetek is vele. Így a saját bőrömön egyből könnyebb lett megértenem, mi is az a kulturális hibriditás.

Hibrid_poszter.jpg
Nem egy csúnya bőrbetegség, nem egy kutyatenyésztési ág, és nem is egy kozmetikai kezelés. A kulturális hibriditás fogalmát talán nem is meghatároznom kéne először, hanem kortárs példán át illusztrálnom, hisz úgy sokkal közérthetőbb, és még csak az - egyébként roppant szemléletes - bali punkzenéig sem kell elmennünk. Vegyünk példának egy olyan hétköznapi kulturális elemet, mint a konyha. A globális McDonalds nagyon is lokális szürkemarha burgere a Magyar Hetek menüjében minden további hozzáfűzni való nélkül megvilágítja a kulturális hibriditás jelentését, csak úgy, mint a matyómintás iPhone tok.

letöltés.jpgforrás

Innen már könnyű belátnunk, hogy a helyi kultúrákon átívelő jelenségek mint a háborúk, a gyarmatosítás, a kereskedelem, a gazdasági terjeszkedés, vagy akár a globális média, mind eredményezhetik, hogy a terjeszkedő, erős kultúra nem leigázza a helyi változatot, hanem keveredik azzal, ötvözik egymás elemeit. Ez az ötvözet pedig a kulturális hibriditás. Akitől én mindezt anno tanultam, amúgy  szintén jelen volt Peter Burke mai előadásán, és a fogadás közben büszkén megmutatta, hogy az önéletrajzom hátoldalára jegyzetelt, mivel gyorsan szüksége volt valami feláldozható papírra, és hirtelen nem volt más kéznél.

wpid-Davis-239x300-2013-10-11-15-55.jpgNatalie Zemon Davis. forrás.

De mit is kellett jegyzetelni? Az illem kedvéért térjünk ki gyorsan az említett nevekre. Kevés olyan eseményt ismerünk, amelyet még élő ember tiszteletére rendeznek meg rendszeresen, de a Natalie Zemon Davis Annuel Lecture Series közéjük tartozik. Natalie Zemon Davis varázslatos, a nyolcvanötöt nemrég betöltött - nem mellesleg, az én teljes életkoromat laza mozdulattal letagadhatná -  társadalomtörténész. Habár ez a poszt most nem róla szól, bárkinek meleg szívvel ajánlom a Martin Guerre visszatérése c. könyvét, vagy legalább az azonos című, Depardieu főszereplésével készült filmet, vagy - kevésbé meleg szívvel - annak későbbi korba helyezett, Sommersby címet viselő remakejét Jodie Foster és Richard Gere játékával. Főleg azoknak javasolom így a közelgő téli estékre, akik azért nem szeretik a történelmet, mert száraznak tartják. 

339644_large.jpgMartin Guerre visszatérése. forrás

Ezen az előadás-sorozaton belül jött Magyarországra a héten Peter Burke, hogy a kulturális hibriditásról meséljen nekünk. Peter Burke a University of Cambridge professzora, aki életművében rendkívül széles skálán vizsgálta a kultúra és a társadalom történetét a reneszánsztól akár jelen korunkig is kiterjedő intervallumban. Talán az sok mindent elmond, hogy azok közé a szerzők közé tartozik, akit egyaránt kötelezőként olvastam úgy a média, mint a történelemszakon. A CEU-n megtartott három, a Hybride Renaissance címet viselő előadásában először egy áttekintést adott a kulturális hibriditás reneszánsz problémáiról, a Cultural hybridity: problem or solution? kérdés feltevésével. A második előadás, a Hybrid languages and literatures a történeti, írott nyelvek hibriditásával foglalkozott. Az utolsó, a  Translating architecture ezt a fonalat folytatta: állítása szerint nem csak az írás fordítható le a különböző kultúrák nyelvére, hanem az építészet is. Spanyol, itáliai, francia, angol és még magyar példákon keresztül is bemutatta, hogyan keveredhetnek egyrészt a különböző időben feltételezett stílusok, mint például a gótika és a reneszánsz, másrészt a különböző etnikai csoportok vagy vallások által képviselt, eltérő térben megszokott motívumok az építészetben. Csak kiragadott, általa említett példákként nézzük meg, ahogy a valenciai katedrális gótikus elemei között megjelenik ez a Colosseumot idéző körív:

Catedral_valencia (FILEminimizer).jpg

Valencia katedrális. forrás

Vagy azt is megfigyelhetjük, ahogy a kora 17. századi Hatfield House két Erzsébet-kori szárnya közt ott feszít az itáliai reneszánsz homlokzat:

800px-Hatfield_House (FILEminimizer).jpg Hatfield House. forrás

De első blikkre gótikusnak tűnhet a 16. században épült párizsi Saint-Eustache templom is, amely ha jobban megnézzük, gótikus struktúrája ellenére részleteiben viszont reneszánsz:

800px-Saint-Eustache (FILEminimizer).jpgSaint-Eustache, Párizs. forrás

Ehhez hasonló problematikát képvisel a pienzai dóm is, ahol a reneszánsz külső rejt meglepetésszerű gótikát a belsejében:

Pienza.jpgPienza 

A "Mester" egyébként - gondolom, kedveskedni akart nekünk - felvillantotta a csarodai templom falfestését, amelyben ő az oszmán művészetre jellemző iznikihez hasonló motívumkincset vélt felfedezni. Ez a merész társítás azonban nem hagyott nyugodni, és habár nagy nyilvánosság előtt nem is, de négyszemközt nagy levegőt vettem, ezzel párhuzamosan angolul természetesen elfelejtettem zavaromban, majd megkérdeztem tőle, hogy egy ennyire izolált kis falu esetében hogyan is képzeli ezt az oszmán hibriditást. Abban maradtunk nagy vonalakban, hogy az oszmán-török birodalom terjeszkedése tényleg okozott kulturálisan hibrid termékeket, bár a csarodai templom festése ennek pont nem példája, hisz talán inkább az igen korai népies motívumokból építkezik, de számomra megnyugtatóbb lenne, ha általános virágmintának tekintenénk. Utóbbiakat persze nem tettem hozzá, mert fülem-farkam behúztam, és vörösödtem. Zavaromban majdnem lerántottam a pulpitusát.

FB_Csaroda_belso_pano.jpgCsaroda. forrás

Tile_panel_flowers_Louvre_OA3919-2-297.jpg

És egy kis izniki, hátha valaki meggyőzhető. forrás.

Mindezek után talán már érthető, miért mondtam a legelején, hogy a kulturálisan amúgy sokszínű, angol-szász tradíciójú Central Europian University előadójában Peter Burke-t és Natalie Zemon Davist hallgatni a világ több pontjának kora újkori építészetéről beszélni, miután - épp frissen - a németes rendszer egy tollvonás nélkül dobta vissza a kora újkori építészetről rögtönzött tíz oldalam, majd a kultúrsokk után bedobni a kínai szakos barátnőmmel egy Whopper burgert, miért is meríti ki nekem önmagában a kulturális hibriditás fogalmát.


Peter-Burke3.jpgItt pedig maga Peter Burke látható, akinek a témáról szóló könyve, a Cultural Hybridity például innen rendelhető.