Mielőtt beszámolnék az USA-ban tett látogatásom régészeti vonatkozású élményeiről,  - a dübörgő New York egyéb aspektusainak hosszas fejtegetésétől amúgy is megkímélek mindenkit, az inkább egy kávé mellé való téma  -   kedvteremtésként a folytatáshoz fotóztam pár furcsa tárgyat a Metropolitan Museum of Art középkori gyűjteményében. Le kell szögezni, persze, hogy a MET=Mennyország, meg oda temessetek, viszont a középkori részlege értelemszerűen - értvén ezalatt, hogy az USA-tól finoman szólva távol áll az európai középkor - pont nem ejtett eksztázisba. Igaz, a robogó manhattani élet az ott töltött pár nap alatt nem adott lehetőséget, hogy a MET középkorra szakosodott taggyűjteményébe, a Cloistersbe is ellátogassak. Ha sikerült volna oda a túrám abszolválni, valószínűleg az  elkövetkező válogatás is más színezetet kaphatna. Ám nem kell bánkódni, ha minden jól megy, lesz még arra mód, hogy a Cloistersről is megoszthassak itt majd pár benyomást.

Szóval a középkori gyűjteménybe egyenesen Egyiptomból érkezel, egy színes, eredeti, üvegablakokkal szegélyezett folyosón jutsz el a templomot imitáló módon kialakított, valahogy mégis labirintusszerű kiállítótérbe - vagyis annyiszor tévedtem el, hogy majdnem lekéstem a konferenciára átszállító buszom.

Ebből a nagy csarnokból lehet több irányba császkálni oldalsó termek felé, ahonnan szemezgetettem az izgalmasabb, mondhatni fura tárgyakat.

Egyből kezdjük is egy kis csalással, mert valójában nem középkori, hanem 16. századi, Németroszágból származó, női szentet ábrázoló szobrot választottam elsőnek. Elég kacér szent, meg kell hagyni: a 16. századi divatnak megfelelő ruhában ácsorog, akár egy katalógus modell, bőségesen felékszerezve, és láthatóan a fodrász is sokat szenvedett vele reggel. Az arcán nem éppen a megszokott ájtatos fájdalom tükröződik, de ahogy a könyvét olvassa, úgy tűnik, mintha éppen a sminkjét igazítaná meg a kézitükrében:

Ennek párja Szent Katalin, akinek habár főkötője diszkrétebb, öltözéke amellett, hogy szintén trendi, látványosan kidomborítja a keb..erényeit. Egyébként amiatt ismerhetjük fel a nőben Szent Katalint, mert a lábainál, ha jobban megfigyeljük, egy kereket, kezében pedig egy kardot láthatunk. Ez mondjuk nem éppen örömteli, mert azért bír szegény két jelképpel is, mivel elsőre nem sikerült megölni őt: első ízben kerékbe tervezték törni, de isteni segítséggel a késekkel telepakolt kerék széttörött, ennek következtében jobb ötletük nem lévén a biztonság kedvéért inkább lefejezték. Halálának oka egyébként, szenteknél meglepő módon, hogy kiállt a hitéért a talpa alatt látható pogány filozófusokkal szemben. Mindenesetre az okos nő archetípusát képviseli (értsd: olvas), könyvtárak, egyetemek védőszentje is.

A miheztartás végett: inkább így szoktuk meg Szent Katalint, nem? Eképpen már inkább el tudjuk őt képzelni a tekintélyes tizennégy segítő szent között:

szintén 15/16. századi, csak hagyományosabb Szent Katalin, Tirolból. forrás.

Ha már a tizennégy segítő szentnél tartunk, én azt hittem, találtam egy Szent Dénest is bóklászásom közben, legalábbis amennyiben ez nem az Álmosvölgy legendája, rá gyanakodhatunk, ha egy férfit látunk a fejével a kezében álldogálni hosszú klepetyusban. Amúgy Johan Huizinga megkockáztatja, hogy azért pont ezek a szentek lettek kiemelve a többi közül, mert az ábrázolásuk "mély benyomást kelt", vagyis finoman szólva sokkolhatta jámbor középkori barátainkat. Ráadásul akkor még nem is szóltunk azt üstben fortyogó Szent Vitusról vagy a motollával felhasított Szent Erazmusról. Ám kiderült, hogy tévedtem, mert Szent Firmint is hóna alá csapott fejjel szokás megjelölni:

Szent Firmin, 12. század, Amiens

Visszatérve a nők furcsa megmintázására, igen könnyű a kíváncsiságot tiszteletlenségbe fordítani. A Szent Szűz fogantatásának kérdésétől például nem pirultak el, mi több, foglalkoztatta az akkori embereket, és ennek legdurvább ábrázolására a korábban már említett Huizinga 15. században előforduló kinyitható Mária szobrokat hoz fel példának. Az a szórakoztató, hogy a MET-ben bámészkodva szembejött velem is ennek egy 13. századi verziója. A lényege az egésznek, hogy Máriát kinyitva annak belsejében megtaláljuk a Szentháromságot miniben. Azt azért vágjuk, hogy durva eretnekség a teljes Szentháromságot Mária méhének gyümölcseként elképzelni, szóval érezzük a bátorságot:

Még ez a groteszk is megdöbben rajta az ajtó tetejéről leskelődve. Hát még én hogy megdöbbentem, hogy a groteszk figyel engem  a fejem fölül:

Rendben, javaslom, oldjuk fel a kavargó indulatokat egy-két cukisággal: fotóztam például korabeli társasjátékokat is. Most csak étvágygerjesztőnek mutatom, mert szívesen mesélnék majd részletesebben is a középkori játékokról. Például tudtátok, hogy a sakk már a 11. századtól is ismert volt Európában?

14. századi táblák - el bírnám viselni őket a polcomon

Kivonulván a MET középkori gyűjteményéből úgy is lehet távozni, mint egy győztes csatából: áthaladva az egyik beazonosíthatatlan, labirintust idéző ajtaján a lehengerlően bőséges fegyvergyűjteménybe jutunk, ahol a lovagok már várnak ránk. Semmi fehér ló, meg herceg, de búcsúzásnak mára jó lesz.