A piszkos anyagiakról

Napi gyors: megérkezett az első régész fizetésem, amitől egészen elérzékenyültem. Igaz, ha arra gondolok, hogy voltak idők az életemben, amikor az írásért is fizettek, szintén könnyek szöknek a szemembe.

10-Ways-to-Tell-if-Youre-a-Shopaholic.jpg

forrás

Bár mivel a fizetetlen gyakornoksághoz egészen hozzá szoktam már médiahallgató korom elején, ezért eddig teljes természetességgel fogadtam el, hogy mint ásatási gyakornok a szenvedély a bérem - csak most nehogy vérszemet kapjak. Mondjuk nincs is rá különösebben lehetőségem, hisz aki ezt a szakmát választja, az nem a gyors meggazdagodás reményében teszi. Ám be kell vallani, azért frusztráló figyelni, ahogy a régi szaktársaim sorra helyezkednek el főállásban, én meg örülhetek, ha csurran-cseppen egy kis részmunkaidő, ami befér az elég rugalmatlan munkaidejű, de legalább a túlórát nem megvető régészhallgatóság mellé. Legalább vigasztaló, hogy lesz ez még így se, amikor régésztechnikusi, vagy ne adj isten, régész oklevél is lesz már a kezemben, ellenben ösztöndíj nem nyomja majd a zsebemet.

A régész szak viszont mindezek felett valahogy szemet huny, mert szerény tapasztalatom szerint nem kifejezetten viselkedik támogatóan a párhuzamosan több képzést végzőkkel, akik így próbálják megalapozni, hogy mindig legyen egy B terv a karrierjükben. "A régészet teljes embert kíván" - hallom lépten-nyomon, mintha többszakosnak lenni hobbi lenne, és csak komolytalan szándékokról tanúskodna.

De kérdem én: nem elég bizonyíték az elhivatottságra a dupla-triplamunkával járó lemondás?

Egyébként a lemondásról jut eszembe: holnaptól újra bepörgeti a vérmókus a kerekét, így csak minden második kanyarban jelenik meg új poszt. Ám nem kell aggódni, a grafománia nehezen gyógyítható.

workaholic1.jpg

forrás 

Címkék: pénz, háttér