Ahogy korábban láthattuk, Tari Lőrinc visszatért a pokolból, csak erős hallucinogénekkel reprodukálható tapasztalatokat szerzett, miközben mindvégig Zsigmond király bizalmasa volt, és jelentős tőkével is rendelkezett - szóval több mércével vizsgálva is bejött neki az élet, éppen ideje volt építészetileg kifejeznie önmagát. Így fogott hozzá a tari építkezésekhez, amelyek közé a Szent Mihály templom bővítése és a nemesi udvarház felhúzása tartozott.

Valójában nem ő építette az első tari templomot: már a 13. században állt egy kisebb, szabálytalan téglalap alakú, sík mennyezetes hajóból és egy patkó alakú boltíves szentélyből álló templomocska. Ennek már a 14. századi átalakítása is különleges: kéthajóssá bővül, amely habár az északi régióban nem szokatlan, nem gyakori templomépítési szokás. Ha elképzeljük, hogy egy templomba belépve középen a teret pillérsor osztja ketté, egyből rájöhetünk, mennyire megszoktuk, hogy páratlan számú hajóval találkozzunk. A második templomhoz tartozó extra, hogy a belsőt a déli oldalon kiképzett mérműves ablakok világították meg. Ezeket a mérműveket (értsd: a csúcsívben található kőfaragás)  a templomtól messzebb fekvő gazdasági épület falában találták meg befalazva, és helyezték őket vissza eredeti helyükre a helyreállítások során.

  A harmadik szakaszban épült a mi Lőrincünk temploma, ekkor kapta sajátos alaprajzát: a templom keleti felén két oldalról egy-egy karéjjal bővült, ennek következtében a karéjok a szentéllyel lóhereformát alkotnak.

Ez a hármasság megfejthetetlenül sok mindent szimbolizálhat, ha egyáltalán szimbólumként fogható fel, Dante számmisztikájától a Szentháromságig végtelen számú lehetőségünk van az értelmezésére. Az viszont elvitathatatlan, hogy az emlékiratai szerint szerint Lőrincnek tanúbizonyságot kell adnia a Szentháromságba vetett hitéről, mielőtt belépne a purgatóriumba nyíló barlangba.

Valószínűbb azonban, hogy Lőrinc észak-itáliai útján is megláthatta a karéjos kereszthajós elrendezést, ahogy a falfestmények itáliai kötődései is erre utalnak.

Ugyanis nem csak a templom szokatlan alaprajza, hanem 1425 körüli falfestményei is különleges megrendelőről tanúskodnak. A szentélyben, a karéjokban és a hajóban megjelenő képek egységes programot alkottak Tari Lőrinc egyéni vallási elképzeléseken és speciális tematikai ismereteken nyugvó programadása hatására, és ebben egymásra talált megrendelő és művész.

Mint korábban említettem, több ízben érezhető rajuk itáliai hatás: Lőrinc egész bizonyosan járt Rómában, Páduában és Velencében, feltételezhetően a festő is ismeretes volt e tájakon. Az északi karéj is Itáliából Közép-Európába került díszítést alkalmaz, a karéj fő kompozíciójában szentek és világi személyek egy már sajnos nem látható központi alak köré csoportosulnak. Egy botos világi személy is megjelenik, aki akár lehet a zarándok Lőrinc is, mivel ő az építtető és a megrendelő is egyben:

Mind az ablaknyílás fölött lévő szent felé fordulnak imájukkal. Mivel nem tudni, ki ő, személyéről két feltételezés született. Juan Cabello szerint közepén Szent Mihály foglal helyet, mindez érthető a zarándoklat következményeként. Beláthatjuk, az az ember, akit látomásaiban utolsó ítélet módra vezet Szent Mihály a purgatóriumban, a saját tisztelettemplomában nem kizárt, hogy ezt meg is jeleníti. Wehli Tünde szerint  viszont, ha az ablak két oldalán térdelő alakok Mária és Szent János, akkor fölötte maga az Úr trónolhat.

Egy másik szokatlan elem is található itt: A Fájdalmas Krisztus is igényes szellemi megrendelői háttérről tanúskodik. Ez magánáhítatot szolgáló jelkép, elvontsága emiatt nem volt népszerű, rajongók híján így ez a kép is a sokszor emlegetett belső vallásossághoz köthető.

Alsó képsor bal szélén hatalmas, felszerszámozott paci látható, a középkori képalkotási módtól eltérően nem teljes alakban ábrázolva - feltehetően a helyszűke miatt- mini harcosokkal. Ez ilyen esetekben általában Szent László legenda (tudjuk, leány elrabolva, kun vitéz megölve, László megérdemelt jutalmaként megpihenve a lány ölében) - de most nem ezzel van dolgunk. Hiszen a nyereg üres, és szemben pedig a trón, amin valaha gyermekét tartó Mária ücsörgött, tehát ez egykor egy királyok imádása lehetett. A királyok imádása és a királyok vonulása szintén olasz eredetre utal, az itáliai festészetben egészült ki a harcosokkal. 

A déli karéjban Jézus gyermeksége programot találunk, amelyet A szentcsalád hazatérése Egyiptomból kép zárt le. Ez a speciális gondolkodásmódja miatt külön érdekes. A Máté evangéliumában röviden említett téma az 1370-es évek ábrázolási újítása, és e változás célja mi más, mint a humanizálás. Így a Jézus gyermeksége  közé beékelődnek olyan témák, mint például a Krisztus körülmetélése (igen, tényleg), továbbá a Szentcsalád jelenetek (pl. Mária olvasni tanítja Jézust). Megint a humanista megrendelő és a tehetséges festő találkozásáról van szó: Mária és József egyenrangú félként közrefogva, szerető mozdulatokkal vezetik a gyermeküket, mintha épp csak a játszótérre mennének, ami nem éppen szokványos a középkor család értelmezésében.

Ha mindezt végiggondoljuk, egy korát megelőző, és meglehetősen elvont középkori ipse képe rajzolódhat ki lelki szemeink előtt. De nem kell őt féltenünk. Mindez imázs, jó PR-osa volt Lőrinc önmagának. Két lépéssel odébb felhúzott egy olyan udvarházat magának, ami nem csak a túlvilági boldogságát biztosította.